Én ezt látom, te azt látod, de ugyanarról a dologról beszélünk – I see this, you see that but we are talking about the same thing

Illusztrációs sorozat Nietzsche A nem-morálisan fölfogott igazságról és hazugságról című esszéjének részleteihez. A téma az észlelés, a megismerés, a valóság megismerhetősége, ill. ezeknek viszonylagossága alapján megfogalmazott cél felhívni a figyelmet az egymás iránti toleranciára a kommunikáció során.
Illustration series for the detalis of Nietzsche's essay 'On Truth and Lies in a Nonmoral Sense'. The theme is perception, cognition and the possibility of cogniting the reality. On the basis of these things' relativity the aim is to attract the attention to the tolerancy toward each other in the course of communication.

Mit látok? Valóság az, amit látok?
What am I seeing? Is that real what I see?

„...valósággal elmerülnek az illúziókban és álomképekben, tekintetük csak a felületét pásztázza a dolgoknak, s csupán »formákat« lát, érzékelésük soha sehol nem hatol az igazságba, hanem beéri azzal, hogy ingereket fogjon föl, és mintegy csak tapogatóddzon a dolgok felületén.”
'They are deeply immersed in illusions and dream images; their eye glides only over the surface of things and sees "forms"; their feeling nowhere lead into truth, but contents itself with the reception of stimuli, playing, as it were, a game of blindman's buff on the backs of things.'

Lehetséges-e bármit is előítéletektől mentesen szemügyre venni?
Is it possible to see something without any prejudices?

„Az ember tehát, mint eszes lény, az absztrakciók uralma alá rendeli cselekvéseit; nem engedi többé, hogy pillanatnyi benyomások, érzékletek ragadják magukkal, mindezeket a benyomásokat színtelenebb és személytelenebb fogalmakká általánosítja, hogy ezekhez kösse életének és munkálkodásának szekerét. Mindaz, ami az embert az állattól megkülönbözteti, ennek a képességnek a függvénye, tehát a képességé, hogy a közvetlen szemléleti metaforákat sémává desztillálja, más szóval, hogy a képeket egy-egy fogalommá oldja föl. E sémák birodalmában ugyanis lehetséges valami olyasmi, ami az érzékletes első benyomásoknál megmaradva sohasem sikerülhetne: egy piramisforma rend felépítése, melyben a különböző kasztok és fokozatok a helyükre kerülnek, egy törvények, privilégiumok, alárendelések és gondosan megvont határok alkotta új világ megteremtése, amely úgy állíttatik szembe az első benyomások érzékletes világával, mint az állandóbb, általánosabb, ismerősebb, emberibb, következésképp a mérvadó és imperativikus világ.”
'As a rational being, he now places his behavior under the control of abstractions. He will no longer tolerate being carried away by sudden impressions, by intuitions. First he universalizes all these impressions into less colorful, cooler concepts, so that he can entrust the guidance of his life and conduct to them. Everything which distinguishes man from the animals depends upon this ability to volatilize perceptual metaphors in a schema, and thus to dissolve an image into a concept. For something is possible in the realm of these schemata which could never be achieved with the vivid first impressions: the construction of a pyramidal order according to castes and degrees, the creation of a new world of laws, privileges, subordinations, and clearly marked boundaries—a new world, one which now confronts that other vivid world of first impressions as more solid, more universal, better known, and more human than the immediately perceived world, and thus as the regulative and imperative world.'

A tárgyakat színük, formájuk, méretük, textúrájuk, térbeli helyzetük alapján ismerjük fel.
We realise things from their colour, shape, size, texture and their position in the space.

„Hogyan is jelenthetnénk ki, ha a nyelv genezisénél egyedül az igazság, a megjelöléseknél egyedül a bizonyosság szempontja lett volna döntő, hogyan állíthatnánk: a kő kemény, mintha bizony a »keménység«-et máshonnan is ismernénk, s nem csupán teljességgel szubjektív ingerként! Az egyes dolgokat nemek szerint osztályozzuk, a fát hímneműként, a növényt nőneműként tartjuk számon – micsoda önkényes besorolások! Mennyire nincsenek tekintettel a bizonyosság kánonjára! Azt mondjuk, »kígyó«, s amire ez a név vonatkozik, csupán a tekergődzés, tehát akár a gilisztát is megillethetné. Minő önkényes elhatárolások, milyen egyoldalú kiemelése az adott dolog hol egyik, hol valamely másik tulajdonságának!”
'If truth alone had been the deciding factor in the genesis of language, and if the standpoint of certainty had been decisive for designations, then how could we still dare to say "the stone is hard," as if "hard" were something otherwise familiar to us, and not merely a totally subjective stimulation! We separate things according to gender, designating the tree as masculine and the plant as feminine. What arbitrary assignments! How far this oversteps the canons of certainty! We speak of a "snake": this designation touches only upon its ability to twist itself and could therefore also fit a worm. What arbitrary differentiations! What one-sided preferences, first for this, then for that property of a thing!'

Érzékszerveinken keresztül tartjuk a kapcsolatot a világgal.
We keep the contact with the world through our sensory organs.

„Amaz önhittség tehát, amely a megismerés és az érzékelés kísérője, az ember szemére és más érzékeire áthatolhatatlan ködöt bocsátva megcsalja saját magát a létezés értékét illetően, azáltal tudniillik, hogy nagyon is hízelgő véleménnyel van magáról a megismerésről.”
'That haughtiness which goes with knowledge and feeling, which shrouds the eyes and senses of man in a blinding fog, therefore deceives him about the value of existence by carrying in itself the most flattering evaluation of knowledge itself.'

A dolgok tele vannak számtalan apró és figyelemre méltó részlettel.
Things are full of small and notable details.

„Amilyen bizonyos, hogy két falevél soha nem tökéletesen egyforma, ugyanolyan biztos, hogy a levél fogalma az individuális sajátosságok tetszőleges figyelmen kívül hagyása, a különbségek elfelejtése útján állott elő, és [megszilárdulása, szó-, ill. fogalomtárunk részévé válása óta] immár azt a gondolatot ébreszti, hogy a természetben az egyes leveleken kívül létezne még valami, nevezetesen »a levél«, afféle ősformaként, amelynek mintájára atöbbi levelet szőtték, rajzolták, karéjozták, fodrozták és festették volna, csak éppen ügyetlen kezek, így aztán egyik példány sem pontos és hív mása az eredeti ősformának.”
'No leaf ever wholly equals another, and the concept "leaf" is formed through an arbitrary abstraction from these individual differences, through forgetting the distinctions; and now it gives rise to the idea that in nature there might be something besides the leaves which would be "leaf"—some kind of original form after which all leaves have been woven, marked, copied, colored, curled, and painted, but by unskilled hands, so that no copy turned out to be a correct, reliable, and faithful image of the original form.'

Azt látom, amit te látsz? Ugyanazt látjuk?
Do I see what you see? Do we see the same?

„...lenne csak meg kinek-kinek a maga saját érzékelőképessége, lennénk csak képesek majd madár, majd hernyó módjára, majd pedig növényként percipiálni a világot, avagy látná csak egyikünk ugyanazt az ingert vörösnek, a másikunk kéknek, egy harmadik pedig hallaná egyenesen hangnak, menten nem beszélnénk többé a természet fent említett törvényeiről, hanem csak valamely módfelett szubjektív képződménynek tudnánk tekinteni.”
'... if each us had a different kind of sense perception—if we could only perceive things now as a bird, now as a worm, now as a plant, or if one of us saw a stimulus as red, another as blue, while a third even heard the same stimulus as a sound—then no one would speak of such a regularity of nature, rather, nature would be grasped only as a creation which is subjective in the highest degree.'

„Mi is az a szó? Egy idegi inger hangokká való leképezése.”
'What is a word? The image of a nerve stimulus in sounds.'

Ha valamit a nevén nevezünk, nem egyszerűsítjük le túlságosan a dolgokat?
If we call something on its name, don't we simplify things too much?

„Az individuálisnak és valóságosnak az elhanyagolása révén jutunk fogalmainkhoz, mint ahogy a formákhoz is, miközben a természet se formákat, se fogalmakat nem ismer, ahogyan nemeket sem, hanem egyedül egy számunkra hozzáférhetetlen és definiálhatatlan X-et.”
'We obtain the concept, as we do the form, by overlooking what is individual and actual; whereas nature is acquainted with no forms and no concepts, and likewise with no species, but only with an X which remains inaccessible and undefinable for us.'

Vannak dolgok, melyeknek nincs nevük. Képtelenség mindennek nevet találni.
There are things who have no names. It's nonsense to give a name to everithing.

„...hogyan is állunk a nyelvnek ama konvencióival? Ők talán a megismerés, az igazságérzet termékei, lényegi megfelelés van a megjelölések és a dolgok között? Adekvát kifejezője-e vajon a nyelv minden realitásnak?”
'And, moreover, what about these conventions of language? Are they really the products of knowledge, of the sense of truth? Do the designations and the things coincide? Is language the adequate expression of all realities?'

Ha beszélgetünk egy dologról, a nyelv segítségével megértjük egymás gondolatait. De vajon mennyiben érthetjük meg egymást, ha ugyanarról a dologról más kép él a fejünkben?
If we talk about something we understand each other with the support of the language. But how can we understand each other if we have different picture in our mind about the same thing?

„Ahogyan a rómaiak és az etruszkok szigorú matematikai vonalakkal földarabolták maguknak az eget, s az ily módon elhatárolt térrészekbe, akárha egy-egy templumba, rendre egy-egy istent zártak, úgy minden népnek megvan a maga matematikailag széttagolt fogalom-égboltja, és az igazság követelése abban áll számára, hogy minden fogalomisten csak a saját szférájában kerestessék. Az ember e tekintetben minden bizonnyal méltó a csodálatra, mint rendkívüli építőzseni, akinek ingatag alapokon, mint egy tovafolyó vízen, sikerült egy végtelenül bonyolult fogalomkatedrálist föltornyoznia – természetesen, hogy ilyen alapokon megállhasson, az építménynek olyannak kell lennie, mintha pókfonalakból készülne; oly finomnak, hogy tovaringjon a hullámokkal, ám elég erősnek is, hogy szét ne fújhassa bármilyen szél.”
'Just as the Romans and Etruscans cut up the heavens with rigid mathematical lines and confined a god within each of the spaces thereby delimited, as within a templum, so every people has a similarly mathematically divided conceptual heaven above themselves and henceforth thinks that truth demands that each conceptual god be sought only within his own sphere. Here one may certainly admire man as a mighty genius of construction, who succeeds in piling an infinitely complicated dome of concepts upon an unstable foundation, and, as it were, on running water. Of course, in order to be supported by such a foundation, his construction must be like one constructed of spiders' webs: delicate enough to be carried along by the waves, strong enough not to be blown apart by every wind.'

Van e jobb érzés annál, ha úgy érzed, hogy valamit tökéletesen értesz?
Is there a better feeling than if you iunderstand something perfectly?

"A fogalmaknak amaz irdatlan gerendázata és pallózata, amelybe kapaszkodva az oltalomra szoruló ember átmenti magát az életen, a felszabadult intellektus számára csupán állványzat és tornaszer legvakmerőbb mutatványaihoz; s ha halomra dönti, feldúlja, ironikusan ismét összerakja, összepárosítva legidegenebb, és szétválasztva legrokonabb elemeit, úgy ezzel azt juttatja kifejezésre, hogy nincs szüksége a gyámoltalanság ezen mankóira, azaz nem a fogalmak, hanem az intuíciók vezetésére bízza magát. Ezektől az intuícióktól nem vezet egyenes út a kísérteties sémák, az absztrakciók birodalmába; szavakkal itt bizony nem megyünk sokra, az ember ezen intuíciókkal találkozván elnémul, vagy csupa tiltott metaforával és hallatlan fogalomtársítással él, hogy legalább az öröklött fogalomsorompók szétzúzása és kigúnyolása által alkotó módon megfeleljen az őt hatalmába kerítő mindenkori intuíció keltette benyomásnak."
'That immense framework and planking of concepts to which the needy man clings his whole life long in order to preserve himself is nothing but a scaffolding and toy for the most audacious feats of the liberated intellect. And when it smashes this framework to pieces, throws it into confusion, and puts it back together in an ironic fashion, pairing the most alien things and separating the closest, it is demonstrating that it has no need of these makeshifts of indigence and that it will now be guided by intuitions rather than by concepts. There is no regular path which leads from these intuitions into the land of ghostly schemata, the land of abstractions. There exists no word for these intuitions; when man sees them he grows dumb, or else he speaks only in forbidden metaphors and in unheard-of combinations of concepts. He does this so that by shattering and mocking the old conceptual barriers he may at least correspond creatively to the impression of the powerful present intuition.'

Értjük egymást, mégha tökéletesen nem is lehetséges.
We understand each other even it is not possible perfectly.

Itt és most együtt vagyunk.
Itt és most ugyanazt látjuk.
Here and now we are together.
Here and now we see the same.

Festmények a falon – Paintings on the wall

Mini-kiállítás év végén a Hochschule Darmstadtban.

Mini-exhibition in Hochschule Darmstadt at the end of the semester .