Versillusztrációk - Poem illustrations

Méhes Károly: Így igaz

Méhes Károly: Így igaz

Fáradt már a nyári délután odakint

sötéten borong a lekopasztott málnás

a lassan sántikáló augusztus már más

sárguló leveleivel töprengve odaint

Marad mindig megmarad a szoba

lehet napos nap vagy szaladó zivatar

hisz egy kislány mindig tudja mit akar

kitalálja és képzeletben elsétál oda

Akármilyen kelekótya is az álma

simán meglehet mert motyogó szájjal

meséli magának és ettől lesz igaz

Mondjuk ölben cipelt rózsaszín bálna

vagy a világ dünnyögős megváltása

anélkül hogy tudná hogy amúgy mi az.

Játék az Író cimborák oldalán:

http://irocimborak.blogspot.co.at/2015/09/meszoly-agnes-es-mehes-karoly-versei.html

Békés Márta: Különórák - Márta Békés: Tutorials

Karate – Hádzsime!

Szólfézs óra – tititá!

Jéghoki – Bodicsek!

Hittanóra – Miatyánk!

Gyógytesi – Derekas!

Pszihológus – Nemulass!

Zeneóra – Pilicka!

Karéneken – Kornyika!

Kézművesen – Lyukas kéz!

Maszek angol – Happy face!

Német szakkör – Der, die, das!

Fociedzés – Lerúgás!

Balettóra – Padödö!

Logopédus – Sziszegő!

Labdajáték – Kidobós!

Gyermekvasút – Sípolós!

Különmatek – Reciprok!

Tánctanfolyam – Riszálok!

Sakkszakkörön – Rosálok!

Fejlesztésen – Szunyálok!

Lovagolok – Nyihaha!

Mikor megyünk már haza?!

Megjelent az Író Cimborák blogon.

Published on the Író Cimborák blog.

Rajz az Író cimborák blogon – Illustration on the Író Cimborák's blog

http://irocimborak.blogspot.hu/2014/01/csik-monika-situran.html

Csík Mónika: Sítúrán

Állok fenn a dombtetőn

minden tejfehér

szembe tűz a déli nap

kesztyűm adta dér

iramodok

gyorsulok

szlalomozok

fordulok

hókása gyűl

fogam alatt

siklok mint a szél.

Erdő mellett visz az út

kígyóvonalon

bókolnak a téli fák

álmosak nagyon

pőre testük

didereg

kérges karral

intenek

lenne lécük

száguldhatnánk

együtt a havon.

Miklya Zsolt: Fordulatszintek

Íme az Író cimborák blog és Miklya Zsolt Fordulatszintek című verse.

http://irocimborak.blogspot.com/2012/03/miklya-zsolt-fordulatszintek.html

Deák Panka illusztrációja

Miklya Zsolt: Fordulatszintek

Én az alföldszinten lakom.

Innen a hegy ki se látszik.

Van felénk egy dombos lejtő.

Öreg Fordunk azon ázik.

Igazi domb erre nincsen.

Homokbucka annál inkább.

Ott terem a királydinnye.

Meg a zsíros libafarhát.

De ha a Ford nekilódul,

dimbek-dombok, lankák-lejtők

a magasból hova szállnak?

Nem nyithatnak ejtőernyőt.

Múltkor túlléptük a dimbet

meg a dombot a határnál.

Kevesebb a lombos erdő,

több az alagút a pályán.

Apa mondta, hogy a hegyek

nálunk még csak középhegyek.

Anya mondta, hogy a magas

hegyek között nyugton legyek.

De azt nem gondoltam volna,

hogy a magashegyek között,

ahol sok a húzós lejtő,

öreg Fordunk épp csak döcög.

Apa se gondolta volna,

hogy a borókaszint fölött

kezdődik a kuplungcsere.

És hogy anya mindig köhög.

S ha már megúsztuk a cserét,

s láttunk kilenc tengerszemet,

és egy szatyor rókagombán

kihúztunk még egy fél hetet,

öreg Fordunk visszafordul,

végre tényleg lejt a lejtő,

meg se áll az alföldszintig,

nem kell hozzá ejtőernyő.