Ha beszélgetünk egy dologról, a nyelv segítségével megértjük egymás gondolatait. De vajon mennyiben érthetjük meg egymást, ha ugyanarról a dologról más kép él a fejünkben?
If we talk about something we understand each other with the support of the language. But how can we understand each other if we have different picture in our mind about the same thing?
„Ahogyan a rómaiak és az etruszkok szigorú matematikai vonalakkal földarabolták maguknak az eget, s az ily módon elhatárolt térrészekbe, akárha egy-egy templumba, rendre egy-egy istent zártak, úgy minden népnek megvan a maga matematikailag széttagolt fogalom-égboltja, és az igazság követelése abban áll számára, hogy minden fogalomisten csak a saját szférájában kerestessék. Az ember e tekintetben minden bizonnyal méltó a csodálatra, mint rendkívüli építőzseni, akinek ingatag alapokon, mint egy tovafolyó vízen, sikerült egy végtelenül bonyolult fogalomkatedrálist föltornyoznia – természetesen, hogy ilyen alapokon megállhasson, az építménynek olyannak kell lennie, mintha pókfonalakból készülne; oly finomnak, hogy tovaringjon a hullámokkal, ám elég erősnek is, hogy szét ne fújhassa bármilyen szél.”
'Just as the Romans and Etruscans cut up the heavens with rigid mathematical lines and confined a god within each of the spaces thereby delimited, as within a templum, so every people has a similarly mathematically divided conceptual heaven above themselves and henceforth thinks that truth demands that each conceptual god be sought only within his own sphere. Here one may certainly admire man as a mighty genius of construction, who succeeds in piling an infinitely complicated dome of concepts upon an unstable foundation, and, as it were, on running water. Of course, in order to be supported by such a foundation, his construction must be like one constructed of spiders' webs: delicate enough to be carried along by the waves, strong enough not to be blown apart by every wind.'
No comments:
Post a Comment