Csík Mónika: Sítúrán
Állok fenn a dombtetőn
minden tejfehér
szembe tűz a déli nap
kesztyűm adta dér
iramodok
gyorsulok
szlalomozok
fordulok
hókása gyűl
fogam alatt
siklok mint a szél.
Erdő mellett visz az út
kígyóvonalon
bókolnak a téli fák
álmosak nagyon
pőre testük
didereg
kérges karral
intenek
lenne lécük
száguldhatnánk
együtt a havon.
