Én az alföldszinten lakom.
Innen a hegy ki se látszik.
Van felénk egy dombos lejtő.
Öreg Fordunk azon ázik.
Igazi domb erre nincsen.
Homokbucka annál inkább.
Ott terem a királydinnye.
Meg a zsíros libafarhát.
De ha a Ford nekilódul,
dimbek-dombok, lankák-lejtők
a magasból hova szállnak?
Nem nyithatnak ejtőernyőt.
Múltkor túlléptük a dimbet
meg a dombot a határnál.
Kevesebb a lombos erdő,
több az alagút a pályán.
Apa mondta, hogy a hegyek
nálunk még csak középhegyek.
Anya mondta, hogy a magas
hegyek között nyugton legyek.
De azt nem gondoltam volna,
hogy a magashegyek között,
ahol sok a húzós lejtő,
öreg Fordunk épp csak döcög.
Apa se gondolta volna,
hogy a borókaszint fölött
kezdődik a kuplungcsere.
És hogy anya mindig köhög.
S ha már megúsztuk a cserét,
s láttunk kilenc tengerszemet,
és egy szatyor rókagombán
kihúztunk még egy fél hetet,
öreg Fordunk visszafordul,
végre tényleg lejt a lejtő,
meg se áll az alföldszintig,
nem kell hozzá ejtőernyő.